Már éppen itt volt az ideje

a blogom frissítésének. Tudom, hogy nem írtam, mióta hazajöttem Berlinből, de vagy fáradt voltam, vagy csak egyszerűen lusta. Tehát erőt vettem magamon és nekiültem írni.

Hogy mi is történt velem azóta? Szorgosan tanulom a német nyelvet, minden reggel fél9től 12ig tanteremben ücsörgök (kivéve mikor úgy döntök, hogy még alszok egy kicsit) és próbálják eme nyelvnek a nyelvtanát az agyamba passzírozni. Mikor milyen sikerrel.

Jah, új a frizurám. Az angol srác, Daniel szólt egy nap, hogy látott egy hirdetést a Wella Stúdió ablakában, hogy 5 centinél hosszabb hajú hímnemű egyedeket keresnek és cserébe ingyen levágják a hajamat. Miután többnapi sikertelen elmagyarázás után végre a 3. napon (nem, semmi bibliai jelentősége nincs itt :P ) kaptam egy időpontot és hétfőn meg is nyírták a bárányokat. Amint megtudtam, ez egy szeminárium volt és mi voltunk a laboratóriumi egerek. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, ha a gyerek, aki vágta a hajamat, félre nem értelmezi a mondandómat: vagyis azt, hogy valami rövidet szeretnék és olyat, hogy jól álljon. Az ő értelmezésében ez bizti jó volt, csak én kellene azt viseljem. Azért írtam ”kellené”-t, mert amint kiléptem a szalon ajtaján, rá a sapkát és meg nem álltam a fürdőszobáig, ahol aztán megmostam és új formát adtam neki. A színe még tetszik is, de a felzselézett, égnek álló hajnak egyáltalán nem örültem. Nem, semmi kék vagy lila, sem nem fekete. Kicsit világosabb, mint az eredeti hajszínem, úgyhogy nincs drasztikus változás, ne aggódjatok. Talán majd képet is teszek fel magamról, de aki ismer, az tudja, hogy nem szeretem magamat fényképeken látni.

Egész jól beletanultam a kávézó dolgaiba. A központi iroda még mindig nem az erősségem, de szerintem nem is lesz az egyhamar, ugyanis ehhez a munkához szükségleltetik a német nyelv tudása. Ezért nézek szomorúan azokra az EVS-esekre, akik mondják, hogy gyerekekkel foglalkoznak, iskolákba mennek, hatrányos helyzetűekkel foglalkoznak. Nekem ilyen nincs, legalábbis csak heti egy, amikor is fotózok két szellemi sérült férfival. De gyerekek nuku. Vagy legalábbis nagyon ritkán. És az sem megy, hiszen ich spreche kein Deutsch. Nur ein bissen.
Viszont kaptam egy elég cucc kis dolgot. Bármilyen esemény van itt a Villában, ingyen bemegyek és fényképeznem kell. Ehhez kaptam egy tükörreflexes gépet és fele apa, fele víz módon gyorsan el is mondták hogy kell használni. Óh, mily csodás, mikor az ember saját maga fedez fel valamit...amúgy megtanultam filmet előhívni és tök klassz, nagyon élvezem.

Itt van nemsoká a Karácsony. Az egy olyan ünnep, ami nem a pénzről kellene szóljon. Nem mintha nem mindenhol arról szólna, de itt egy kicsit túlzásba viszik szerintem. Novemberben!!!!! elkezdődött a nagy lipcsei Weihnachtsmarkt (azaz Karácsonyi vásár). Minden nagyon szép, gyönyörű, hatalmas feldíszített karácsonyfa a főtér közepén, minden ünneplőbe van öltöztetve, mozogni nem lehet a téren felállított bódék és az azokat megrohamozó embertömeg miatt.
Ebben szerintem csak annyi a bibi, hogy mire tényleg ott tartunk, hogy Karácsony, már nem lesz meg a hangulata, ugyanis már egy hónappal előtte megkezdődik az egész. Lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, de ez nagyon a pénzre megy ki.

Minden bódéban van valami egyedi. Az egyiken pl van néhány angyalka. A bódé glühvein-t, azaz forralt bort árul. Az aranyos angyalkák emelik a karukat, kezükben pohárral, ivásra – gondoltam én. Persze nem így volt, ugyanis serényen trombitálnak, én pedig a trombitát néztem pohárnak. (képek spater :P )

Múlt héten voltam a lipcsei bolhapiacon. Állítólag Európa legnagyobb bolhapiaca. Van benne valami. A szabadban, hatalmas raktárhelyiségekben kerül megrendezésre. Minden van ott, ami szem szájnak ingere. Pláne, ha valaki szereti a régiségeket. Minden hónap utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre. Az érdekes benne az, hogy miután pakolni kezdenek az árusok, szokásuk otthagyni a nem olyan értékes dolgaikat. Sasha, Lisa barátja így hozott a lánynak nagyon vagány szekrényt. Én pedig így találtam a rokkant lámpaernyőmet. Mielőtt még valaki azt gondolná, hogy guberálok/guberálunk, ellent kell mondanom. Mivel csak egy minimális összegből élünk, ezért nagyon érdekelnek az ingyenes/ingyen megszerezhető dolgok. Ha bárki tud még ilyet Lipcse területén, kérem szóljon :D...

Skóttáncokat táncolni nagyon fárasztó. Annyit kell ugrálni, mint egy bolha. De nagyon szórakoztató, aki teheti, az menjen el egy skót táncestre, mert megéri. És láss csodát, hogy milyen kicsit a világ....megismerkedtem egy tündéri VÁRADI származású házaspárral, Rékával és Gellérttel a skót táncesten. Aranyosak, segítőkészek, csak éppenséggel túl sokat dolgoznak. Nagyon jól érezte magam a társaságukban, szuper emberek.

Hogy a konyhai dolgok ki ne maradjanak....ezt is bepótolom. Sütöttem fasírtot, nagyon finoman sikerült, csináltam lecsót, palacsintát, almakarikákat huh,mit még...spagettit. Carbonárát, amit meg is kóstoltattam az olasz leánnyal, Lilianával, aki azt mondta, hogy finom, csak ez szerinte nem carbonara. Igazat adok neki, ő az olasz :o) jah, s a hétvégén gulyást fogok főzni. Izgatottan várom.

Múlt héten voltam egy buliban a város egyik felében annak a srácnak az ismerősénél, aki az én szobámban lakott előttem. A lakás csodálatos, óriási. Fogalmam sincs hány ember volt jelen, lehetetlen volt megszámlálni. Hajnali 5kor értünk haza. Jól éreztem magam :p
Mindenkit üdvözlök és nem bánom, ha valaki kommentként röviden az otthoni helyzetet ecsetelné. Köszi szépen s kellemes hétvégét mindenkinek :o)