2009. január 19., hétfő

Emlékek...

sok van belőlük, az biztos. Szépek, csúnyák. Az utóbbi időben, mármint a karácsonyi szabadságomat az Egyesült Királyságban töltöttem, a legtöbb időt egy Merthyr Tydfil nevű kicsi (volt) bányászvároskában.
Az út odáig hosszú volt és nagyon fárasztó. Lipcséből autóval mentem fel Berlinig. Németben el van terjedve az úgynevezett ”mitfahrgelenheit”, ami alatt azt kell érteni, hogy egy internetes website-on (www.mitfahrgelegenheit.de) meg lehet nézni napra beosztva azoknak a listáját, akik mindenfele mennek az országban (és külföldre is). Kiválasztunk egyet és egy telefonhívás után valószínűleg el is van intézve az egész út. Az ára pedig fele a vonatjegynek. Szóval szerintem megéri.
Miután megérkeztem Berlinbe, találkoztam Natalia-val, egy nagyon édes és aranyos lengyel leánnyal, aki velem volt a repcsim indulásáig. Kb másfél órányi repülés után megérkeztem Bristolba, ahol egy órányi várakozás utát megjött Csaba és elindultunk megkeresni azt a szintén lengyel leányzót, aki otthont adott nekünk egy éjszakára a couchsurfing.com weboldal jóvoltából. Bristol főterén végigráncigálva a csomagomat eljutottunk nagynehezen a lakáshoz s miután jót aludtunk a hideg konyhának a meg hidegebb földjén, elindultunk másnap felfedezni a várost. Szép. De nem voltam elszállva tőle, nem tudott úgy megfogni, mint más város. Tipikusan angol, de mégis más.






Bristol után Cardiff következett, ahol 4 napot töltöttem. Voltam a szervezete központjában egy 'közös napon', ahol a környék önkéntesei összegyűlnek és valamit csinálnak. Akkor épp valami beszámolószerűt hoztak össze, amiben én is segédkeztem. Estefelé felültünk egy szép nagy óriáskerékre, aminek a segítségével beláthattuk az egész várost. A következő napokon pedig elsétáltunk a kikötőhöz, városnézésen voltunk elég sokat.
London jött ezek után, szintén 4 napon keresztül. Csaba ismerőseinél laktunk, akik tök jó fejek. Rohadt sokat röhögtünk a Megasztár utolsó részén, főleg mikor mindenki együtt énekelt.
A Big Ben




a Tower Bridge



a Buckingham Palota (egyik őre ritka pillanata...azaz mozgás közben)



vagy a Tate Modern Művészetek Múzeuma, a Piccadilly Circus és az a hatalmas nyálcsorgató csokiüzlet (ez csak a kirakata, de belül...hohooooooooo)



kötelező. De ha az ember gyerekekkel megy, akkor inkább ne. Nekik a Tudományi Múzeumot ajánlanám, ahol többemeletnyi érdekes dolog van kiállítva. Az egyik emeleten pedig még mi is nagyon jól szórakoztunk, kipróbálva a különböző dolgokat: hanggal lehetett játszani, árnyékkal, fénnyel, folyadékokkal, elektromossággal, videótehnikával és még nagyon-nagyon sok mindennel .
És majd csak ezek után indultunk oda, ahol Csaba lakik, Merthyr Tydfil-be.


Fogalmam sincs miért írok ilyen színesen és aláhúzva...ha valaki tudna segíteni, megköszönném....most pedig jó éjt mindenkinek...

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szoval ez a coachsurFINGolas egy nagy szivas?

Ádám írta...

Nem, dehogyis....a couchsurfing egy tok jo dolog, ami altal sok uj embert ismerhetsz meg...csak eppen ez is, mint sok minden mas az eletben, nem ugy van, ahogy azt mondjak...de en akkor is inkabb a teto alatti alvast valasztom, mint a csillagos eget, nem? :)

Eszter írta...

wow, hát nektek igazán érdekesen alakul az életetek.Írogass még és én olvasgatok:)