2008. október 8., szerda

Egyedül


Megesz. Megöl. Felemészt. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire érezni fogom. Hét emberrel lakom együtt, de mégis...sokszor annyira egyedül érzem magam, hogy kimenekülnék ebből a világból. Hiányozik a család, a barátok...azok, akik nekem a legtöbbet jelentenek. Itt azokból egy sincs. Az, akivel meg kellene beszéljem a problémáimat, nem ér rá, mert csak heti 20 órát dolgozik itt és nem igazán van az önkéntesekre ideje. De az én bajomon ő sem tud enyhíteni. Eddig még nem igazán csináltam normális munkát, leszámítva a polcfelszerelést, meg a hurcibálást a "beszéd-est"-re, meg a mai képkeretezést. Amint azt Jens mondta, eleinte mindenkivel így van, de nyugodjak meg, mert lesz majd mindenkinek dolga. Hát én nem nyugodtam meg.
Velem az a baj, hogy emésztem magam. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy el kell foglaljam magam valamivel ahhoz, hogy ez az érzés eltűnjön. De csak egy kis időre tűnik el.
Van egy barátom. ha ő olvassa majd ezeket a sorokat, magára fog ismerni. Egy nehéz döntést kell meghoznia, ami abból áll, hogy vagy elmegy a városból és fejlődik a mesterségében vagy itt marad és másba fog bele. Mostmár teljesen megértem a lelki állapotát, annak ellenére is, hogy én itt nem örökre maradok. Isten ments és óvjon meg attól. Nagyon sok erő kell ahhoz, hogy egy ilyen döntést meghozzon az ember...sokmindennel felhagy általa, de ugyanakkor sokmindent is kap. Tudja a fene, hogy mi a jobb.......
Aki pedig ugyanolyan szituációban van, mint én (jónéhány százan meg ezren), azoknak azt üzenem, hogy kitartás, mert nem rossz dolog az, amit csinálnak. Élvezzék ki az ottlétüket, szívjanak magukba minden érdemlegeset és így megpakolva térjenek haza a SZeretteikhez, mert türelmetlenül várják őket. Rám addig is vigyáznak. Én is vigyázok másra. Te is vigyázz valakire.
Utólag pedig szeretnék megosztani néhány képet Lipcséről. Nagy a város, de a második világégésben a nagy részét lebombázták, így sok a modern épület. Ha jobban belevetem magam a nagyvárosi dzsungelbe, akkor bizti többet is tudok majd mutatni, de egyelőre ennyi termett.



Itt lakom, ez a Die Villa.

Pontosabban a kéményre nyílik a szobám ablaka

Ahogy Dieter mondta, a BIG FUCK YOU for the architecture.

A Tamás templom, ahol Bach munkálkodott.

Ő pedig bizony pedig nem más, mint a Kelly Family egyik tagja, Jimmy Kelly. Elszomorított a tnóény, hogy egy ilyen világhírű zenész ilyen módon adja el a zenéjét.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Remelem hamarosan jobban fogod erezni magad!nekunk itthon nagyon hianyzol, legalabbis nekem rettentoen! vigyaz magadra and don't forget to smiley. puszi Timi