Sikert aratott..

a bundáskenyerem. Legalábbis Sarah körében. Nem akarok átmenni teljesen szakácsélménybeszámolókba, de muszáj leírjam a számomra meghökkentő dolgokat. Az egész úgy kezdődött, hogy Sarah panaszkodott, hogy ő éhes. De nem igazán tett ezellen semmit. Megkérdeztem, hogy hallott már a bundáskenyérről. Én kis naív...hát persze, hogy nem. Ezért felvertem egy tojást és sütöttem neki két szeletet. Imádta...már csak a szagát is és mind azt mondogatta, hogy neki ez miért nem jutott soha eszébe, hiszen annyira egyszerű.

Holnap amúgy megyek egy kiállításra két szellemileg sérült férfival és Birgittel, aki itt dolgozik a média részlegen. Nagyon aranyos nőci és gagyog valamicskét angolul. Aztán ígéretéhez híven Sarah el fog vinni úszni és állítólag meg is fog tanítani úszni 10 perc alatt. Akik ismernek, azok tudják, hogy ez nekem nem fog sikerülni. De holnap meglátjátok. Jah, és utána irány a Starbucks kávézó, ami nemrég nyílt meg Lipcsében. Mindenki isteníti a kávéjukat. Én csak kíváncsiságból megyek...