Miután négy teljes órát vártam Aradon az Eurolines német járatára, útitársamul egy hölgyet fogtam ki. A szín és a hovatartozás nem számít. De az a tény, hogy nem tud elolvasni és írni egy smst...vagy hogy Prága közepén megkérdi, hogy a határon vagyunk? Jah s persze nem tudta, hogy hol kell leszállnia...de mint utólag kiderült, Berlinben. Mondja meg nekem valaki, hogy mégis hogyan tudnak boldogulni ezek az emberek??? Az orrfújásáról és a takonyhovakenési módszeréről már nem is beszélek...vegül jónéhány órai kínos és kényelmetlen buszozás után megérkeztem Lipcsébe a repülőtérre. De az informáltság itt sem valami magas, hiszen két és fél órát kellett várjak a hidegben, amíg valaki értem jött. Ezt is túl lehet élni...
Az itteni körülmények nagyon jók, vagány a hely, ahol lakom, van egy nagy szép közös konyha, nappali, két fürdőszoba. saját szobám van, amit nem kell megosszak senkivel sem :p...nos, egyelőre ennyit, nemsoká megyek a nyílvántartói hivatalba. Mert hát ezt is kell...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése